Hajdu Gáspár építészmérnök, designer, kreatív kódoló munkáival több mint tizenöt éve mozog a művészet és a technológia határterületén. Immerzív interaktív élmény és technológiaalapú alkotások tervezésével és kivitelezésével számos hazai művészeti projektben és kiállítás megvalósításában működött közre. A tárlat ezen munkákhoz szorosan kapcsolódó munkamódszert és az azzal összefüggésben létrejött, önálló alkotásokat mutatja be.
Egy munka elkészülését számtalan, gyakran egy nap alatt készülő skicc vagy prototípus előzi meg, melyek sokszor önmagukban is értékes megoldások lehetnek. A megfejtések azonban nem mindig épülnek be az adott projektbe, és válnak láthatóvá. Az Áfrány Gábor médiaművész kurálásában megvalósult tárlat többek között az ilyen skiccként induló, egy-egy problémára, kérdésre, felvetésre vagy technológiára reagáló műveket mutatja be, és az azok mögött meghúzódó alkotói metódus ábrázolására tesz kísérletet.
A 2009-2025 között készült művek többféle formátummal operálnak: a térben a digitális felületek és holografikus kijelzők mellett nyomatok, audiovizuális anyagok és interaktív installációk is megjelennek. Nemcsak a munkák elkészítésének folyamata izgalmas, hanem azok megtapasztalása is egy látványos, technológián alapuló utazás. A művek egy érzékekre ható, meditatív állapotot teremtenek, amelyben folyamatos párbeszéd zajlik az érzékelt valóság és a virtuális világ között.
A kiállított tizenkét mű közül több interaktív installáció, amelyek a látogatók jelenlétére és gesztusaira reagálnak. Ezek az egyszerű, néha öncélú interakciókra épülő vagy önmagukért létrejövő alkotások látszólag nem rendelkeznek konkrét céllal, így válnak a valóság paradoxonává. A látogatót arra ösztönzik, hogy megkérdőjelezze saját identitását és a realitás természetét, miközben egy új vizuális valóság születésének lehet szemtanúja.
A kiállítás további részében ugyanezek a gondolatok jelennek meg, még hangsúlyosabban fókuszálva az érzékelésre és a percepcióra. Az alkotások között megtalálhatók végtelenített, kreatív algoritmusok mentén széteső, majd összeálló zenskiccek; torzult darabokra hulló városi életképek; topográfiai térképre emlékeztető, generatív geometriai kompozíciók; és egy ellentmondásokkal teli, csendéletre vetített képzaj-installáció is. A művek mindegyike a technológia és a művészet határterületén egyensúlyoz, miközben a mögöttük megbúvó alkotói munkamódszer és szemlélet bemutatására is kísérletet tesz.