Herendi Péter fotográfiai, illetve elektrográfiai sorozatának témája meglehetősen ezoterikusnak és monocentrikusnak mondható: egy ablaksarok a maga derékszögű mértaniságával, valamint annak matematikailag fejleszthető térbeli változatai.
A mindennapok kézzelfogható, pragmatikus világából kiemelt, majd manipulatív eszközökkel elvonatkoztatott motívum erős emberi hátterét az adja, hogy a szerző a ma már alig használatos nyomdai síkfilmet teszi meg képi hordozóformájává.
Az alapkép kézileg eszközölt lépcsőzetes elforgatásával és egymásra helyezésével számbelileg progresszív irányú ikonográfiai ciklust hoz létre, amely végül is 256 szekvenciában állapodik meg, vagyis ennyi variáció tesz ki egyetlen művet, kiteljesítve a „négy a negyediken” alapképletét.
Herendi Péter (1953) 2003-ban egy antropocentrikus elektrográfiai sorozattal nyerte meg a Győri Grafikai Biennálé fődíját, ám szűkebb szakmai körökben mégsem figuratív hajlamát tartják elsősorban becsben.
Szombathy Bálint