A bécsi székhelyű Mai Ling művészkollektíva kiállításának főszereplője a kudzu növény gyökeréből készülő ragacsos, ragadós anyag. A némelyekben talán undort keltő ragacsos minőség nemcsak az összetartozásnak, a közösségiségnek, hanem az ellenállásnak is a szimbóluma. Az „összetapadással” ugyanis nemcsak „Ázsiáról” mint az egzotikus, dekoratív Másikról alkotott képet, hanem az ételek, a migráció, a gyarmatosítás és a képzelet piszkos és ragadós összefonódásait is megkérdőjelezi a csoport.
A kiállítás hanginstallációja a rasszizmus, a szexizmus és a bevándorlók tapasztalatainak kérdéseit emeli ki, valamint egy, a kollektíva nevére utaló videót, amely az ázsiai nőkkel kapcsolatos tartós szexista és faji sztereotípiákra mutat rá.
A 2019-ben Bécsben alapított Mai Ling művészkollektíva célja, hogy párbeszédet kezdeményezzen a rasszizmussal, a szexizmussal, a homofóbiával és mindenféle előítéletességgel szemben, elsősorban az ázsiai FLINT* (nők, leszbikusok, inter, nem bináris és transz) közösségek tapasztalataira alapozva.