Művészetpedagógiai munkámat reprezentáló kiállításon tanári munkát sajátos művészeti projektként, konceptuális műként mutatom be. Számomra a tanítás művészeti alkotó tevékenység, aminek lényege az alakítás, amely során az alkotó és a médium kölcsönös együtthatásban van egymással, a tanár és a diák állandó interakciója mindkét aktív résztvevőt alakítja, formálja.
A tanítási folyamatokat kiragadott példákkal idézem fel, tanítványaim „válaszait” mutatom be, melyeket általam felvetett problémákra adtak, olyan megoldásokat, amelyek számomra is érdekesek voltak. Bár a kiragadott példák azt a képzetet kelthetik, hogy a tanítás lényege „jó pedagógiai ötletek” feldobása, miközben a valóság az, hogy az igazi pedagógiai munka, a nevelés egy tervezett, felépített, hosszú folyamat. A kiállítási formából fakadóan következik azonban, hogy nem tudományosan rendszerezve jelenítem meg az éveken át tartó munkát, hanem sokkal inkább egyidejűségként, művészeti metaforaként.
Ez több is és kevesebb is, mint egy tudományos, rendszerező bemutatás lenne. Több, amennyiben egyszerre megragadhatóbb, kevesebb, amennyiben koherensnek, lezártnak tüntet fel egy hosszú idő alatt fokozatosan alakuló, pedagógiai gyakorlatot.
A kiállító térbe függesztett térszerkezet egy konstrukció („Permanent food”) , amelynek szerkezetét erre az alkalomra én hoztam létre. Elképzelésem szerint a rugalmas, törékeny, hálószerű szerkezete utal arra a rögtönzéseknek, változtatásnak is teret adó tervezésre, a folyamatosságra, amit a komolyan vett tanítás is igényel. Felületén azonban sok év alatt összegyűlt képi elemek, számomra inspiráló vagy általam inspirált kép fragmentumok jelennek meg, képeznek kvázi burkot. Ez a térkollázs a kiállítás folyamán is alakul, jelezve azt, hogy nem egy végleges, lezárt műről van szó.
Bodóczky István
* Do it (angol: tedd, csináld) olyan konceptuális művek gyűjteményének elnevezése, melyet Hans Ulrich Obrist és Christian Boltanski koncipiáltak. Az alkotások maguk csupán művészek utasításai, amik alapján bárki megvalósíthatja a műveket.
** Permanent food (tartós táplálék) elnevezést egy olyan kiadvány sorozat címéből kölcsönöztem, amelyet Maurizio Cattelan szerkeszt, különböző magazinokban talált képekből állít össze egész gyűjteményt, amelyek az eredeti kontextusból kiragadva, „hajléktalan képekként” is hatnak. A minden eredet megjelölést nélkülöző kiadványok felhívják a figyelmet arra, hogy a kép, csakúgy mint egy szelet sajt társadalmi produktum, abszurdnak tekinthető egyetlen személyhez kötni az alkotásokat, gondolatokat.