Az autósportban a drifting kifejezés egy olyan vezetési technikát jelöl, ahol a sofőr szándékosan túlkormányoz, így a hátsó kerekek elvesztik a tapadást, miközben a jármű még éppen irányítható marad.
Pálfalusi Attila installációja az irányíthatóság és az irányíthatatlanság között egyensúlyozó végtelenített pillanatot örökíti meg tizenöt, a felfüggesztési pontja körül forgó mozgást végző visszapillantó tükör segítségével.
Az installáció a figyelmet a járműről – a mozgás tényleges eszközéről – a reflexióra, a változás állapotában megtapasztalható valóságra irányítja. A folyamatos jövő és folyamatos múlt egyidejű vizsgálatára a véges jelenben.
A tükörbe nézve más, szintén a kontrollvesztés aktusába zárkózó tükröket fedezhetünk fel. Ezek egymástól teljesen független, saját sebességük által meghatározott köreikben sodródva, egy-egy tünékeny pillanatban reflexiók összekapcsolódó rendszerét hozzák létre. Ez az újra fel- és újra eltűnő rendszer saját emberi kapcsolataink lehetőségeinek értelmezésére tett kísérletként is szemlélhető.