A Duende című kiállítás a roma művészet egyik legmélyebb, legnehezebben megragadható fogalmát állítja középpontba. A duende az a pillanat, amikor az alkotás nem csupán kép, hanem jelenlét; nem csupán forma, hanem megrendítő tapasztalat.
A páros kiállítás két eltérő alkatú, mégis mélyen rokon érzékenységű festőművész munkáit állítja párbeszédbe: Ökrös Mónika ösztönös, belülről fakadó alkotói attitűdjét és Lukács János elemző, megfigyelő festői gondolkodását.