Kizárólag új munkákkal mutatkozik be Bukta Imre a Godot Galéria-beli kiállításán, ahol papíralapú képek és olajfestmények egyaránt láthatóak. Témájukat tekintve mondhatnánk, zsánerképeket látunk, ám a művész festészete jóval több annál, mint a magyar vidéket ábrázoló életképek.
Az utóbbi időben motívumai egyszerűsödtek, az ún. „mondanivaló” mintha hátrébb szorult volna, ám a festészeti telítettség által a leghétköznapibb történetet is – falusi utcán, vagy a kertek alján – traszcendens emelkedettség itatja át. Egy bicikliző falusi férfi másnak említésre sem érdemes, megszokott esemény, Buktának spirituális jelenség, így emeli magasba a hétköznapokat.