Önálló kiállításaim alkalmával, minden esetben igyekszem olyan műveket összeváltogatni, kiállítani, amelyek még az adott helyen nem kerültek bemutatásra. A Magyar Műhely Galéria egy meghatározó hely, lehetőség számomra, hogy egy-egy alkotói időszakomat lezárjam és már az új vizuálisan megjelenítendő gondolataimat is „szikraként” felvillanthassam.
Már egy ideje kutatok saját, tárgyakban rögzített projekcióim között és örömmel tölt el, hogy bár sokféle anyaggal, technikával, műfajban dolgozom, alkotásaimat privát teremtői idővonalamról (k.b. 2000-2024) spontán kiemelvén műgondolati párbeszédet vélek felfedezni. Több olyan szellemmel-lélekkel felruházott „teremtményem” van, amelyeket a tanyánk-beli lakrészen őrzök, vagy őriznek ők bennünket. Élőben csak azok találkozhattak velük, akik kilátogattak hozzánk, a Viharsarkába, Békéscsaba széli létszigetünkbe.
Ezen művek kísérleti jellegűek, lomtalanítás, MÉH telepi kirándulás, favágás közben kezembe akadnak egykori mezőgazdasági gépalkatrészek, bútorok, részei, fiókjai, ajtók megviselt darabjai, deszkái. Ételkészítés folyamán lazac csomagoló anyagok, amelyek megszólítanak, én pedig segítek nekik életre kelni, „műtárggyá” nemesedni. Ez a bemutatandó anyagom egyik tartó oszlopa.
A másik „oszlopunk” hagyományos értelemben vett (akril, olaj, vászon) táblaképekből épül fel amelyek eddig, sehol, vagy Budapesten még nem kerültek bemutatásra, ezt az „oszlopot „ megtámasztjuk még egy »hadviselt« téglaszoborral és a legendás: BMZ+TSZ: A GYŰRŰ” című performanszunkban is szerepelt kerámia szoborral, a Grállal.
Tripuszunk harmadik tartó pillére, „oszlopa”, a 2024. március 14-én, a budapesti Godot Galériában az „Elfajzott Művészet II”. című kiállítás megnyitóján előadott Emesis – Tisztulás III. VMA képi dokumentációjából (Világosi Molnár Attila) és a performansz maradványaként keletkezett object tárgyi emlékéből kreált műből tevődik ki.
BMZ