Az E60 egy 8200 kilométer hosszú út, ami összeköti Nyugat-Európát és Közép-Ázsiát. Horror Pista (Máriás István) művészete ennek mentén stoppol, mint egy hátizsákos suhanc, aki megrészegült a vadkempingezés gondolatától. Útja során szuvenírként gyűjti a szimbólumokat, a sok vásárfia már alig fér el a hűtőajtón – a Loire folyó völgyében szedte fel a dadaizmust és az automatikus írásra emlékeztető alkotási folyamatát, Bajorországban meghallgatott néhány előadást a figurális festészetről, Burgerland környékén szerette meg a takaros, giccses falvakat, a magyar Ugaron látott szénaboglyát és panelházat, Erdélyben medvét és cigánypalotát, az összemosodó isztánok pedig teletömték a fejét vázákkal, szőnyegekkel, tigrisekkel, pálmafákkal és lótuszokkal.
80 nap alatt az idő is körbeér – Horror Pista szürreális, olykor látomásos képei a történelem iszapos medencéjében lubickolnak, ahol a gyerekkori emlékek békalárvákként úszkálnak. A kelet-európai romantikában egymásra rétegződik a letűnt paraszti világ, a mesebeli fenyvesek, a Ceaușescu-kori, szétkorhadt iparosodás, és a 21. századi tömegkultúra, egyetlen szociológiai kőzetlemezzé préselődve. Pop-artos szimbólumkészlete, bármennyit is utazik, mindig visszatér oda, ahonnan elindult: medvéket táncoltat, legyenek azok akár cirkuszi állatok, akár totemek, akár hatalmi szimbólumok, akár plüssállatok, akár mézelő bocsok.