Emléktöredékek, érzetek, sejtések, megélt és képzelt érzelmek, hangulatok véletlenszerű találkozása, pillanatnyi együttállása, időben és térben való alkalmi összhangzata jellemzi a kiállítást. Egy filmszerű történetben járunk, melyben az események alakulását a saját projekcióink, emlékbetöréseink, asszociációink formálják és alakítják.
Az alkotó egy érzéki teret hoz létre, mely keretet és felületet ad az emóciók, emlékek előhívásához, kivetüléséhez. Az egységes hangulatú installációs teret három képcsoport alkotja: a falra kasírozott nagyméretű plakátok, a középformátumú monokróm printek, és a kisméretű színes képi „felvillanások”.
Bár az Egybeesés egy fotó alapú kiállítás, mégsem az egyes fotográfiákon van a hangsúly, hanem installációs jellegéből adódóan a „teljesség” elérése a szándék, egyféle „totális” élmény, amit a képcsoportok összhatása és az elrendezés dramaturgiája teremt meg.
Az elmúlt három évtizedben keletkezett fotók egy térben való „újrakeretezésének” van egy általános, magára az emberi életre vonatkoztatható jelentése is. Egy több irányból olvasható történet bontakozik ki előttünk, melynek lapjait tetszőleges sorrendben lapozhatjuk fel.