A kiállítás kevert műfajú művekre alapoz, melyek között találhatunk objekteket, installációkat és több nézőpontú videó-műveket is. Kristóf Krisztián alapvetően figurális alapú művészete szemléltető ábrákból vezethető le, mégsem az alakok fontosak a számára, hanem a sejtelmes, néhol absztrakt szituációk és történetek, amelyek értelmezése során a nézőkben kialakuló pszichológiai játszmák foglalkoztatják leginkább.
Kristóf Krisztián munkamódszerére rendkívül jellemző, hogy praxisára egy egybefüggő folyamatként tekint. Ebben a folyamatban korábbi művei vagy azok melléktermékei gyakran szolgálnak valamiféle jóslatként, vagy új művek kiindulópontjaként. Trafós kiállításához is egy olyan korábbi művét használta tervrajzként, amelyre a kiállítás fiktív és fragmentált architektúráként épül fel.