Nemes Ferenc (1949, Dunaföldvár) a Duna-menti térség, illetve szűkebb régiónk (Fejér és Tolna megye) képzőművészeti színterének figyelemre méltó alakja, aki évtizedek óta rendszeresen szerepel a térség kollektív tárlatain, alkotótelepein, hazai-és külföldi seregszemléken. Tagja a Magyar Szobrász Társaságnak valamint a Rend-Rendszer Csoportnak, utóbbival 1980-tól napjainkig rendszeresen jelentkezik kiállításokkal. Művei számos hazai és nemzetközi magán- és közgyűjteményben – köztük például a Magyar Nemzeti Galériában, a paksi Modern Képtárban, a győri Városi Múzeumban – megtalálhatóak. Köztéri műveivel a Nagyatádi Szoborparkban és a Baracsi Szoborparkban találkozhatunk. Munkásságát számos alkotói díj mellett városunk 2013-ban Pro Cultura Intercisae díjjal ismerte el.
„…Nemes Ferencet a tanulmányai nem arra predesztinálták, hogy képzőművész legyen, viszont a véletlen (fátum?) közbeszólt: útját a művészet felé terelte. A Duna-menti településen született fiatalember a Budapesti Faipari Technikumban tanult, ahol kollégiumi nevelőtanára az a Csiky Tibor (1932-1989) volt, aki már életében a magyar neoavantgárd ikonjává vált. A technikumi képzés után, 1968-73-ban a leningrádi Erdészeti Akadémián a faanyag kémiai technológiája szakon folytatta tanulmányait. 1980-ban –meglelvén hasonló művészeti elveket valló társait –csatlakozott a Heritesz Gábor és Htóth Tamás alakította Rend-Rendszer Csoporthoz. Már 1966-ban elkészítette első kisplasztikáját, majd rá egy évvel kezdett grafikázni. Síkban és térben egyaránt a hullámmozgások jelensége, illetve annak leképezése foglalkoztatta. Ugyanakkor hazai mesterek ( Nemes-Lampérth József, Fekete-Nagy Béla, Veszelszky Béla, Korniss Dezső, Harasztÿ István, Hencze Tamás, Türk Péter) és külföldi alkotók ( Umberto Boccioni, Georges Seurat, Marcel Duchamp, Vieira da Silva, Jesús Rafael Soto, Lyonel Feininger, Piet Mondrian) alkotásai is megérintették. Sok irányból építkezve vált tudatos művésszé. Alkotói módszeréről vallja, hogy ’68-tól kezdődően már elhagyta a tudatos megközelítést. Ahogy nemrégiben deklarálta is munkái lényegét: „…a bekövetkezések, változások valószínűségének sűrűsége adja. Szeretek nyelvtani hasonlattal élve, többszörösen összetett mondatokban fogalmazni, ahol van főmondat, vannak mellékmondatok, határozók, jelzők. Lényeges kompozíciós elvárás, hogy a változók száma úgy legyen beállítva, hogy az ne akadályozza a belső összefüggések megértését.” (Kozák Csaba)
Nemes Ferenc művészete szoros kapcsolatban áll a tudománnyal és a filozófiával: művei középpontjában kezdetektől a többváltozós rendszerek törvényszerűségeinek elemzése áll. Síkban és térben egyaránt a hullámmozgások jelensége, illetve annak leképezése állt művészi érdeklődése fókuszában. Munkái élményanyagául a káosz-és katasztrófaelmélet, a játékelmélet, a mikrovilág, a csillagászat jelenségei, de akár a társadalmi és pénzügyi világban végbemenő változások is forrásként szolgálnak.