Az „Elefánttá vált köd” című kiállítás Pintér Gábor festőművész elmúlt öt évben készült műveiből mutat be egy válogatást, amely a sci-fi-realitás mezejére invitálja a látogatót.
A tárlat egyik központi eleme az Uitz teremben található monumentális falrajz, amely egy kisebb léptékű festményt is magába foglal. A kompozíció fókuszpontja Ruby, a festő elefánt-figura, amely Pintér jellegzetes narratív játékainak eredményeként bontakozik ki. Ez a helyspecifikus mű nem csupán a kiállítótér meghatározó darabja, hanem kívülről is látható, így a tárlat a közterek felé is kiterjeszkedik, állandó meghívást intézve a szemlélődésre és az elmélyülésre.
A szomszédos teremben kiemelt figyelmet kapnak a 150×130 cm-es festményei, köztük a „Giant Fish Shaped Memory” sorozat darabjai, amelyeket korábban Belgiumban láthatott a nagyközönség. Ezek a világos és dinamikus kompozicíók olyan álomszerű képek, ahol a művész hétköznapi jeleneteket fordított el. Ahogyan a kiállítás címét is Murakami Haruki „Köddé vált elefánt” című kötetének egyfajta remixeként alkotta meg.
A tárlaton emellett vadonatúj munkák is debütálnak, például a “Melancholic Lab Meat (Impossible Is Nothing) or Simply Baking”, amelyben egy pár ételt készít Malevics szuprematizmusának alapvető formáiból. Ez az alkotás – Pintér sok más munkájához hasonlóan – a konceptuális szigor és a játékos irónia sajátos elegyét hordozza, s a hétköznapi létezés súlyának és könnyedségének újraértelmezésére késztet.
A pincehelyiségben a látogatók többek között két nagyméretű festménnyel találkozhatnak: „Romeo & Eve” és „Adam & Julia” nem csupán méretükkel, hanem szokatlan címadásukkal is kitűnnek. Pintér ezzel a gesztussal megkérdőjelezi a hagyományos narratívákat, miközben humort és mélyebb filozófiai reflexiót ötvöz.
A kiállításon először látható az a hosszúkás tájképekből álló műegyüttes, amely Pintér külföldi útjainak emlékeit és egyéb webes találatait komponálja összetett történetté. Művei az ismerős és a szürreális határán egyensúlyoznak, gyakran arra késztetve a nézőt, hogy előbb érzékelje a művek mélységét, mintsem hogy felismerje azok konkrét képi elemeit.
Az „Elefánttá vált köd”-ben, a festészet nem csupán látvány, hanem élmény is – a bizonytalan és a határozott, a köd és az elefánt közötti átmenet.