A 80-as években „házportréi” álltak párhuzamban szociofotóként értelmezett csoportképeivel.
A 90-es években egyre színesedő festményeivel, majd plasztikai alkotásaival, installációival jelentkezett, majd a papírmasszából készített domborműszerű képek különleges textúrája foglalkoztatta.
Munkásságára az utóbbi években a finom vonalú, érzékeny grafikák, a monumentális olajfestmények, a kollázs és montázs, akril és textíliák, a fotó és a számítógépes grafika, a plasztika jellemzőek. Gazdag képzeletvilágának megjelenítéséhez gyakran együtt alkalmazza a különböző anyagokat, eszközöket, technikákat.
Technikája összhangban áll témáival, emlékeivel és látomásaival. Szürreális képi világa nélkülözhetetlennek tűnik az általa autentikusnak tartott világkép megformálásához, melyben a „nemfeledés”, a megőrzés jelenségeit követhetjük nyomon.