Komplex, vizualitás és textualitás kapcsolatára épülő alkotásaiban sajátos módon ötvöződik a poétikus és teoretikus látásmód. Munkái mögött minduntalan felsejlik az a hatalmas filozófiai és művészetelméleti eszköztár, amely a művész egész, szerteágazó gondolatvilágát meghatározza.
Az Elgabal/Narkissos című kiállítás fő műve egy installáció, mely két oldalról egy, a térben lógó áttetszo vászonra vetített videóból áll. Az egy arcról készített kétféle felvétel egymásravetítésével a személyiség/identitás transzcenzióját és törékenységét idoben és a változásban megragadó mű a fotós munkák meditatív, egyúttal dinamikus változata.
„A munka időbeli meghosszabbítása az egymásrafényképezésen alapuló fotográfiai metodológiámnak. Egyetlen arcra vetül egy-egy vetített dia-kép; az első esetben statikus, mozdulatlan, halálravált, szoborszerű a modell arca, a második videón aktív, mozgékony és kiszámíthatatlan a fej és a pszichedelikus vetítés együttese. Végül a két videót egy félig áteresztő vászonra vetítem két oldalról, mellyel az eredeti alany identitása, az eredeti felvételi szituáció is elmosódik, „két pokol” és két mennyország mered egymásra, oltja ki egymást és teremt magából egy harmadik virtuális-mágikus individuumot.
Több évvel a munka elkészülte után vettem észre, hogy alanyom meghökkentő módon hasonlít Elgabalra vagy ismertebb nevén Heliogabalusra, aki botrányos életvezetése és kultuszai okán kitöröltetett a római császárok pantheonjából. A nárcisztikus tükörbenézés aktusa során egy új imago keletkezik, melyet a nézők folyamatos változásban, identitás-váltásban látnak; a személyiség nem záródik magába, hanem mindig új minőséget teremt a két vetített mozgókép dialogikus viszonyán keresztül.” (Kecskés Péter)