Péry Puci fiktív önéletrajzban tárja elénk életét és alkotói tevékenységének első korszakát. Kezdetben nagyratörő tervei vannak, a klasszikus tájkép hagyományát igyekszik befogni, megérteni és újraértelmezni. De miközben a képi struktúra horizontjának határát keresi, a valóságban határátlépéseket követ el, személyiségében, politikailag és művészetértelmezésében. A mindenhova beférkőző és kiterjedő, ám megfoghatatlan személy játékos fricskái, szemtelen kérdésfelvetései éppen cseppfolyós alkatából adódnak, amely lehetővé teszi, hogy bőrünk alá, gondolatainkba férkőzve nyugtalanságot keltsen. Péry Puci maga a bizonytalanság, még akkor is, ha művészete, minden részletében létező, látványos és dokumentálható.