Az ember mindig önmaga felől közelít a világhoz. Testének keretei, érzékeinek határai kijelölik mindazt, amit valóságnak nevezünk. Mégis, e határok sosem szilárdak: minden pillanatban tágulnak, elmozdulnak, átíródnak. A Human and Beyond / Ember és azon túl című kiállítás hat üvegművész — négy magyar és két cseh alkotó — figurális munkáin keresztül éppen ezt a mozgást, ezt a határvesztett létezést teszi láthatóvá.
A művek az antropomorfizmus különböző gesztusain keresztül vizsgálják, miként ruházzuk fel a világot önmagunk lenyomataival: hogyan ismerjük fel emberi vonásainkat egy állat tekintetében, egy torzult testben vagy egy alaktalan tömegben. Az állatábrázolás nem mimézis, hanem tükör: olyan lélek-tér, amelyben az ember saját ösztönvilágának elmozdult alakját szemléli viszont. A szexualitás itt nem a fizikai találkozás tere, hanem az a mélyebb energia, amely minden élő szerveződést mozgat: a közeledés, az egyesülés, a határátlépés alapmintázata.
A test részletei — fragmentumok, kiemelt formák, elhalkított kontúrok — azt a kérdést vetik fel, vajon a rész vagy az egész közelebb visz-e bennünket önmagunk megértéséhez. Az absztrakció pedig az a pont, ahol a test már nem tárgy, hanem elv: egy ritmus, egy saját magára visszahajtó gondolat. Az üveg anyaga — fénybe oldódó törékenységével — különösen érzékeny hordozója ennek a kérdésfelvetésnek. Olyan médium, amely egyszerre teremt jelenlétet és áttetsző hiányt.
A kiállítás nem emberalakokat mutat be, hanem azt a folyamatot, amelyben az emberi forma túllép saját körvonalain. A személyiség és a test, a konkrét és a sejtett, az emberi és a rajta túli viszonyát vizsgálja — nem válaszokkal, hanem megnyitott gondolatokkal. Több mű a részletek kiemelésével, a test fragmentált megjelenítésével dolgozik, így új fókuszt teremt: a részletből lesz alak, az alakból jelentés.
Az üveg mint médium mindehhez kivételes terep. Áttetszősége, törékenysége, fénnyel való kölcsönhatása különleges érzékenységgel nyit kaput az emberi és az azon túli közötti átmeneti zónákra. A fény optikája és az anyag torzulásai gondolati és érzelmi tereket teremtenek: egyszerre engednek közel és tartanak távol, akárcsak az ember önképe. A művek arra késztetik a nézőt, hogy újra rákérdezzen: mit jelent embernek lenni, és hol húzódik a határ test, ösztön, ikon és absztrakció között.
Kiállító művészek: BORKOVICS Péter (HU), EDŐCS Márta (HU), GRÜNFELDER Judit (HU), SIPOS Balázs (HU), Martina JANÁKOVÁ (CZ), František JANÁK (CZ)