Ember, Mítosz és a Gép

A kiállítás a mitológiákkal és a gépekkel kialakított emberi kapcsolatokat vizsgálja négy nemzetközileg elismert művész, a magyar Bodoni Zsolt, a román Cantemir Hausi, az orosz Vitaly Pushnitky és az angol Robert Fry alkotásain keresztül.

Mind a négy művész munkáinak fókusza az ember és a gép, az ember és a mitológia, illetve ezek összességének kapcsolata. Már a kezdetektől jellemző az emberre, hogy nemcsak inspirációért, de segítségért fordul a mitológiához, hisz a világ mindennapos kihívásai gyakran tűnnek olyan legyőzhetetlenül hatalmasnak, mint Herkules természetfeletti ellenségei. A gép egyszerre volt jó és rossz az idők során, és ezzel nem pusztán a modernizáció és a haladás inspiratív eszközévé vált, de az annak nevében elkövetett pusztítás kellékévé is.

Bodoni Zsolt legújabb munkái elmúlt korok tárgyait és eszközeit vizsgálják. Festményein a klasszikus európai mitológiákból származó női aktok és lovasok úgy jelennek meg, ahogy azokat a valamikori kommunista hatalom propaganda célra használta. Szépség, erő és szerelem szimbólumai realizálódnak ezeken az alakokon, miközben Bodoni újraértelmezi, újrahasznosítja a művészettörténet legfontosabb műveit. Munkáiban fura hadieszközök jelennek meg, a hatalom és a gépek használatának következményeivel foglalkozik. Képein gépekkel teli romos szobákat, gázálarcot viselő harci lovakat és munkások csoportjai között őgyelgő látszólag elfeledett bágyadt aktokat látunk.

Robert Fry munkáit „a figuratív festészet legfrissebb interpretációjaként” jellemezhetjük. Képein különös feszültség húzódik a sűrűn elhelyezett, éles körvonalú figurák és az absztrakt háttér között. Nem tudni pontosan milyen térben vannak ezek a figurák, a nyugtalan szituáció azonban nyilvánvalóan érezhető. A vászon alján néha szövegek jelennek meg, amik a festmény és a művész közötti viszonyról szólnak. Fry nemrégiben a figuráról a formára helyezte át a hangsúlyt, az ember jelenléte mégsem tűnt el teljesen festményeiről. Az antropomorf elemeket összekötő figurák, és mitikus fenevadak egy nyugtalanítóan sötét, nyomasztó térben folytatják párbeszédüket.

Cantemir Hausi festészetét a művész gyerekkorának emlékeiből előhívott állatok és tájak látomásos ábrázolása uralja. Képei mégsem szentimentálisak, hanem egy bizonytalan légkör különös nyugtalanság fedi be ezeket a festményeket. Hausi tárgyai pontosak, úgy vannak megfigyelve és ábrázolva, ahogy a diktatúrákban az emberek. Képein gyakori motívumok a hosszú árnyékok, ami fizikai manifesztációja a sötét rémuralomnak, a baljós előérzeteknek és a szenvedésnek. Hausi képein az állatok szimbolizálják a tisztaságot, ezek a furcsa, álomszerű lények képviselik az olyan, tiszta és alapvetően emberi értékeket, mint szilárdság, huség és a béke.

Vitaly Pushnitsky különböző médiumokkal dolgozik, festményeket, szobrokat és installációkat is készít. Erre a kiállításra egy olyan festménysorozatot készített, ami a nyugati világ két ismert „szobrát”, a korinthoszi oszlopfot és a kereket dolgozza fel. Az oszlop a városok házainak tetőit tartja a kerék pedig a közöttük lévő közlekedést teszi lehetővé. Pushnitzky kör alakú képei a reneszánsz tondo formát idézik, azokat nézve olyan érzésünk lehet, mintha egy puha felhők mennyei talapzatát néznénk.