Méhes
Lóránt festészete a 90-es években
A 70-es évek hiperrealista portréi, és a Vető-Zuzu
installációk után a 80-as évek végétől
Méhes Lóránt festészetében új
érték, különös egyensúly fogalmazódott
meg. Transzcendens élményeiből és a világi
örömök fanyar emlékeiből építkező
művészete olyan képekből áll, amelyek
hagyományos ikonográfiai típusok újszerű
alkalmazásai. Festményein a téma egy-egy személyes
(fény)emlék felidézéséből születik,
a forma azonban hosszan tartó keresés és szigorú,
fegyelmezett munka eredménye. Az ikonfestők alázatával
tekint vásznaira, munkamódszerével a kéznyomokat
elrejti, hogy a festés során napról-napra gazdagodó
képfelület a személyes élményt magába
zárva, a megsejtett ismeretlen hírnöke legyen, és
az alkotó belső világától elszakadva
önállóan hordozza azon szellemi tartalmakat, amelyek
a képeket létrehívták. Belső képektől
vezetve így talál rá azokra a képi formákra,
amelyek a nem látható világ jelei, vallások
szent képeinek távoli rokonai.
De ha egy fénykép segítségével saját
múltjában eltűnt időket kutat, akkor is úgy
fest, hogy a világ, amelyet elénk tár, megtisztult,
időtlen, és fényt sugárzó legyen.
Forián Szabó Noémi
Emlék-fény-kép
- festmények
2000. március 9. – március 30.
MegnyitóOpening: 2000. március 9. 18:00