A kiállítás kiindulópontjában a művész családjának archívuma áll, valamint a leszármazottaknak ehhez a szinte felmérhetetlenül gazdag anyaghoz való viszonya.
A Memory Theatre mint többéves művészi kutatási projekt, azt járja körül, hogyan próbálja mindezt átlátni és feldolgozni a harmadik generációhoz tartozó művész és milyen személyes viszonyulásokat dolgoz ki.
Schuller Judit Flóra a családi hagyaték vizsgálatán és művészi interpretációján keresztül az emlékezet és a felejtés mechanizmusaival, az elmúlás és a magány érzetével, a generációk közötti párbeszéd lehetőségével foglalkozik.
A feldolgozás során, ahogy a művész fogalmaz, mindkét „fél” egyfajta átalakuláson megy keresztül: az archívum redukálódik és a rendszerezettség felé halad, miközben saját maga az emlékezet tudatos ápolását elhagyva, a felejtés folyamata felé tart.
A kiállítás másik kulcsfogalma épp ezért a hiány lesz: ez magyarázza a felmenők gyűjtési tevékenységét, amit a család holokausztban való érintettsége csak megerősített. A veszteség okozta űrnek az el nem érhető kitöltése motiválja az alkotót, amikor saját családtörténetét kutatja, illetve a gyászmunka folyamatát próbálja lezárni magában.
A kiállítás a nagyapától, Schuller Imrétől örökölt lakás felszámolásának történetén keresztül bont ki fragmentált mikrotörténeteket, amelyek különböző múltfeldolgozási stratégiákat – mint amilyen az ismétlés, a kisajátítás és ezek performatív gesztusai – mutatnak be.
Az emlékezet és a felejtés aktusához hasonlóan a Memory Theatre se tud lezárt entitásként létezni, folyamatos alakulásban, változásban van; egy nyitva hagyott párbeszéd idősíkok, történelemmetszetek és generációk között.