Amikor a neuropátia apró áramütései úgy választják el egymástól az élőlényeket, mint a villanypásztor és végtelennek hitt erőforrásaink kimerülőben, félve féljük, hogy végleg feléljük mindet.
Ahogy a traumákkal csempézett testek fojtott suttogástól visszhangos várótermeiben a szorongás akusztikája felerősíti a könyörületet, vele növekszik a harag is. Mégis leginkább a kényszerű sikerkommunikáció biztosít róla, hogy az életminőség javítása érdekében végzett minden tevékenységünk fiaskó.
Az Érzelmi Erőforrások Minisztériuma a művészet összetett nyelvén keresztül, humorral ajánl megoldási lehetőségeket az egyénre nehezülő szorongás feloldására, miközben kritikával közelít szociális intézményrendszerünk diszfunkcionális működéséhez.
A Margit krt 25/A alatt nyílt intézmény interaktív alkalmat kínál megtapasztalni a minisztériumi ügyintézés mibenlétét. De a látogatók megpillanthatják a nyilvánosság elől máskülönben rejtve maradó körülményeket is, csakúgy mint a döntéshozatali dilemmákat.
Milyen küszöbértéknél válnak mindennapi döntéseink mögött rejlő személyes indítékok, a szubjektív traumák társadalmi jelenségekké? Mikor válik az elidegenedés posztapokaliptikus jóslat helyett a történészek kutatási területévé?
Az elmagányosodás történelmi tájképein emberkéz emelte városok lesznek láthatóak.