Uray-Szépfalvi Ágnesnek a 2002-től a máig terjedő időszakban készült, eddig nem, vagy csak igen kevésszer bemutatott munkáiból válogat az Inda Galéria négy termére kiterjedő tárlat.
Ahogy a kiállításnak az egyik kiállított munkától kölcsönzött címe (És most…?, 2005), úgy az abban szereplő festmények, rajzok és videók is demonstrálják az Uray-Szépfalvi kézjegyének számító tematikus jellegzetességet: az „…eddig rendben, értem, hogy jutottunk ide. De hogyan tovább, innen hová?”, illetve az “Akkor ez volt, oké. És most mi van, mi lesz?” kérdéseit.
Az állóképek helyzetek: ismert vagy ismerősnek tűnő történetek kimerevített pillanatai. Direkt, vagy művészettörténeti referenciákon keresztüli indirekt mitologikus és biblikus utalásoktól a filmművészet klasszikusaiig terjedő szüzsék, parabolák, allegóriák, személyek átvezetései a mába, érvényességük újraértelmezése (vagy az arra való rákérdezés), megerősítése, mai kontextusba helyezése. Például vajon mennyire lényegi természete Krisztusnak a neme (Vacsora, 2007)? És vajon honnan, milyen tájból és melyik korból hozza elénk a bárányt a félig kihajtott inggalléros fiú (Fiú pásztor, 2022)?
Bár néhány jelenet főszereplői férfiak, vagy inkább férfivá még nem érett, serdülő fiúk, a kiállítás vezérmotívuma a női szerep, a hol magasztos, hol banális, hol tragikus hol komikus helyzetekben megjelenő nő. És ahogy Uray-Szépfalvitól megszoktuk, a látásmódokat, a megmutatás formáit is az álló- és mozgóképes technikák klasszikus festészettől a filmművészetig terjedő skáláján váltogatja következetesen, és magától adódó természetességgel.