Lehet találkozni olyan látvánnyal, amelyet hirtelen önálló létezőnek tudunk, és csak később tudatosítunk. Attól a pillanattól az értelmezés már egy kialakuló mű további dimenzióját éli. A megértett és tudott világába új minőségek költöznek.
Tévedések, félreértések és elsietett ítéletek megjelölik az időt és helyet, ahol a művészeti értelmezés alakítja tovább az emléket. Az alakított művészeti verziók pedig sorsukra várnak, amelyet minden alkotó a maga világa szerint intéz.