Fegyelem

> Süli-Zakar Szabolcs Fegyelem című videó-installációi a teljes, tökéletes fegyelem lehetetlenségéről szólnak. A fegyelem minden katonai és hatalmi szervezet alapja, viszont képtelenség – erre történő kiképzés nélkül – huzamosabb ideig, feszesen vigyázzban állni, feszültség keletkezik, beindulnak az apró mozgások, remegések. A fegyelem összefügg a feszültséggel, és annak kezelésével.

> Öt videó-felvételen öt különböző korú és nemű ember áll, alsóneműben, fehér gatyában és pólóban. Minden felvétel egy lavórban lévő vízfelületen, illetve a vízfelület alatt lévő tükörben tükröződik, és innen vetül a falra. A tükör és a vízfelület többszörös tükröződésének köszönhetően az alakok is megtöbbszöröződnek. A lavór mellett, egy fehér hokedlin gallonkannából csöpög a víz, lassan, de folyamatosan. Ez a vízcsöpögés megtöri a vetített képet, emiatt a falra vetült kép is összetörik újra és újra.

> Egyrészt az anyagról való leválás spirituális élményében részesülünk, fényben rezegve, a lét könnyűségét és örökkévalóságát megtapasztalva, másrészt ez a mű elsősorban mégis a fegyelemről alkotott elképzeléseink újragondolására késztet.

> A legfontosabb kérdések a fegyelemmel kapcsolatban, hogy meddig hasznos, és honnan válik károssá, és az ember miért lesz fegyelmezett? Több válasz létezik, az egyik, hogy tényleg meg van győződve, adott szituációban a fegyelem a leghelyesebb magatartás, amit tehet, tehát nem okoz neki megerőltetést fegyelmezetten viselkedni, mert meggyőződésből teszi. A másik lehetséges válasz, hogy azért fegyelmezett, mert ugyan nincs meggyőződve, hogy ez a helyes viselkedés, de muszáj fegyelmezettnek lennie, mert egy közösség érdekeit a magáé elé tudja helyezni, még ha nem is ért vele teljesen egyet. Ezekben az esetekben közös, hogy történik önreflexió a magatartásra, választok, mert egyetértek, választok, mert ugyan nem értek egyet, de kiszolgáltatott helyzetben vagyok, vagy áldozatot szeretnék hozni. Önismeret szükséges hozzá, tudnom kell, hogy mit tudok bevállalni.

> Van a fegyelemnek azonban egy olyan megnyilvánulása, amit semmiféle reflexió nem kísér, ami a gondolkodás helyett van. Van olyan fegyelem, ami azért létezik, mert az ember képtelen a szabadságra, fél a szabad választástól, tekintélyre vágyik, és a tekintélyek nevében akár a legnagyobb kegyetlenségekre is képes.

> A világirodalom leghíresebb inkvizítora, Dosztojevszkij Karamazov testvérek című regényében mondja a világ leghíresebb zsidójának: „Nincs az embernek gyötrőbb gondja, mint az, hogy találjon valakit, akinek minél előbb átadhatja a szabadságnak azt az adományát, amellyel ez a szerencsétlen lény születik.”

> Fegyelem, mert nem kell a szabadság és a gondolkodás terhe. A fegyelem ellentéte nem a fegyelmezetlenség, hanem a szabadság.