Fehér árnyak

Drámainak nevezett fények, nagyon fekete és fehér távlatok és egy kis fanyar humor. Az élet apró mozzanatai jelentéketelenek a maguk egyszeriségében, de jelentősek annak, aki megragadja. Ezáltal teszi fontossá azok számára is, akik nézőjévé válnak annak, ami csak neki, a kép készítőjének mutatkozhat meg úgy, ahogy ezúttal mi is láthatjuk majd.

Ha nem is az ő szemével, de az ő kamerájának keresőjén keresztül. Zátonyi Tibor megszállottan ragaszkodik egy olyan képi világhoz, amely ma talán divatjamúltnak mondandó, mégis képes feltárni valami mást, mint amit megszoktunk. Nem színes, nem izgalmas és nem is túl látványos. Cserébe viszont, olyan pillanatoknak válhatunk részesévé, amelyeknél elidőzve, lehetőséget kapunk arra, hogy elgondolkozhassunk fontos és kevésbé fontos dolgok jelentésén és általában a dolgok értelmén vagy értelmetlenségén. A lét abszurditásán.

Pfisztner Gábor