A Fehér szél egy jegyzet a Ploubuter Parkban, egy széljegyzet a másik oldalon.
Tegyünk egy kísérletet arra, hogy megnézzük, megtapasztaljuk, mi van a szél mögött. Vajon megállapítható-e, honnan indul a szél és hol ér véget. Vajon van-e kezdete és vége, és van-e széle a szélnek, ahogy az esőnek például van.
A szél, mint tudjuk, az egyik leganyagtalanabb anyag, az egyik legmegfoghatatlanabb jelenség. A szelet sohasem látjuk, mindig csak a következményeit érzékeljük, csak azt látjuk, ahogy a faleveleket mozgatja, csak azt halljuk, ahogy a tárgyakon megtörve süvít, csak azt érezzük, ahogy az arcunkhoz érve simogat, vagy illatot hurcol valahonnan. Illetve akkor válik láthatóvá, ha életre kelt valamit, ha szárnyra kap általa egy élettelen tárgy, ha lelket lehel a szemétbe és egy új történet indul a mozgásban.
A Ploubuter Parkban a szél különféle hatásainak megfigyeléseire van lehetőségünk. A két párhuzamos kiállítás egyszerre, de ellentétes nézőpontból ír széljegyzeteket a jelenség mellé.