A bolgár származású, Bécsben élő muvész budapesti kiállításán három új, kifejezetten a helyi művészeti piac működésére reagáló alkotást mutat be. A Stúdió Galériában kiállított munkák a budapesti művészeti élet különböző – aktív avagy passzív – szereplőinek pozícióit és kapcsolatát vizsgálják. A művész inkább kezdeményezőként, a folyamatok facilitálójaként lép fel a projektekben, semmint alkotóként.
A Melyiket vegyem? című videómunka a gyűjtok és galeristák között zajló műtárgy eladási folyamatot modellezi. A kísérlet során két galerista – Kozák Gábor és Valkó Margit – verseng azért, hogy a gyűjtők – Somlói Zsolt és Spengler Katalin – az általuk felkínált műalkotást vásárolják meg. A szereplők azonban inkognitóban maradnak egymás előtt és a gyűjtők nem láthatják a vásárlásra kínált műveket sem. Chaten kommunikálnak, kizárólag verbális kommunikációt alkalmazva a vizuális jelenségekről folytatott párbeszéd során. De vajon egy műalkotás valóban kizárólag vizuális jelenség? A gyűjtők puhatolózó kérdései és a galeristák által alkalmazott stratégiák sokat elárulnak a művészeti piacot meghatározó elvekről, miközben azt is láthatjuk, hogyan fordítható – vagy nem fordítható – át a vizualitás nyelvi struktúrákba. A kiállításon a két alkufolyamatot és a találkozást / leleplezést dokumentáló videó, valamint a chat beszélgetések szövegét reprezentáló fotó kerül bemutatásra.
A Felejtsd el, nem engedhetjük meg magunknak című neonmunkát egy – külföldi műgyűjtő házaspár között folyó – beszélgetés véletlenül elcsípett foszlánya ihlette. Amellett, hogy a mondat egyszerre jellemzi a (magyar) műtárgypiacot és a globális gazdasági helyzetet, erősen önreflexív felhangot is kap azáltal, hogy éppen a Stúdió Galéria falára függesztve olvashatja azt a látogató. Stoyanov eladásra kínálja művét, a befolyó összeget pedig a Fiatal Képzőművészek Stúdiója által működtetett Labor megmentésére kívánja fordítani. Gesztusával azt demonstrálja, megengedhetetlennek tartja, hogy a magyar szcéna ne engedhesse meg magának ennek a művészeti helyszínnek a fenntartását.
A Jöjjön el és vigye projekt a kortárs képzőművészet vonzerejét vizsgálja, ironikusan reflektálva az elérni kívánt – szélesebb – közönség közönyére. Az irónia azonban nem – vagy nem kizárólag – az utca művészetben kevéssé jártas emberének, sokkal inkább a művészeti élet szereplőinek szól. Stoyanov 500 szórólapot osztott szét Budapest egyik nagy bevásárlóközpontja mellett. A szórólapot a megnyitón felmutató első három látogató a Jöjjön el és vigye korlátozott példányszámú videómunka egy-egy darabját kapja ajándékba. De vajon sikeres lesz-e a jól bejáratott reklámfogás művészeti kontextusban is, sikerül-e új látogatókat vonzani a kiállításra?
www.kamenstoyanov.com