„Pillangó vagyok, a magyar pillangó, de a becsületes nevem Deák Ferenc. No, nem a haza bölcse, sokkal inkább a haza bűnözője!” Pillangó 1954-ben született Budapesten, ahogy ő írja naplójában: „január elsején láttam meg a napvilágot, mint Petőfi Sándor, csak egy kicsit későbben”. Szülei munkásként dolgoztak, de apja ötéves korában elhagyta őket – „addig is sűrűn emelgette a poharat, elég bunkó alak lehetett a szerzet”.
Hatévesen már cigizett, általános negyedikben került először intézetbe, tizenöt évesen pedig már bíróság előtt állt, el is ítélték. „Nem nagy ügy volt, kaptam egy évet javító-nevelő intézetben. Azonban már a harmadik napon lécet vettem a Szőlő utcából. Elfogtak, visszavittek.”
Felnőtt életének nagy részét is elzárva töltötte, összesen majdnem húsz évet ült csalás, betörés, fogolyszökés, börtönzendülés, hatósági közeg elleni erőszak, tiltott határátlépés, járműlopás, garázdaság, éjjel erőszakkal elkövetett magánlaksértés, fajgyűlölés, szemérem elleni erőszak és életveszélyt okozó testi sértés miatt. A börtöntársadalomból kilógott ösztönös intelligenciájával és kreativitásával: verseket írt, keresztrejtvényeket és társasjátékokat tervezett, rajzolt, festett. Magát tetoválta, 1978-ban került a homlokára a pillangó – „tíz nap sötétzárkát kaptam érte”.
Nemcsak a nők közt volt népszerű különc, de le is állt a forgalom a szocialista Magyarországon, ha Pillangó felbukkant a színen, megbámulták az utcán. „Sokan az autókból kiabálnak ki mindenfélét. Annyira megszoktam már, hogy egyáltalán nem tud érdekelni.”
Fellépett az akkor még művelődési házakban futó Friderikusz show-ban és sokat járt le a Fekete Lyukba, ahol együtt koncertezett a korszak sztár underground együttesével, a Sziámival. A néha dalokat is író Pillangó alsógatyára vetkőzve és a börtönben tökéletesre csiszolt jógatudását bemutatva kiváló látványelem volt – amíg ki nem tiltották a Lyukból. A mindenkinek beintő, mindenféle rendszert és konvenciót elutasító, sőt, szembeköpő Pillangó még innen is kilógott.
1994-ben, negyvenévesen próbált meg a Népszigetről a partra és visszaúszni részegen. Az odaút sikerült is, de aztán hulláját csak pár nappal később találták meg a Lánchídnál. „Sokat vakerálnak arról, hogy mi lesz, ha öreg leszek, hogy fogok kinézni. Hát sehogy! Én úgysem leszek öreg ember! Mindig fiatal maradok, fiatalon is patkolok majd el.”