Merényi Dávid az élet jelentéktelennek tűnő komponenseiben találta meg ihletforrását; a szokványos városrészletekkel és tájábrázolásokkal szemben a néző számára a ’Félkész valóságok’ tárlatán az urbánus közeg olyan mellőzött szegmensei jelennek meg, mint a járdaszegély, egy kapualj vagy épp egy lépcsőház közlekedőfolyosójának csempemintázata.
Az itt bemutatásra kerülő – hagyományosan figyelemmel nem méltatott, mindeközben mégis – konstans az egyén szeme előtt lévő részletek egyszersmind a látvány utáni dolgot hivatottak sejtetni: az emberi jelenlét eddig kevésbé kitüntetett szimbólumai.