IRWIN: The Mystery of the Black Square. C-print. (Andres Serrano) 127 x 103 cm
Kaszás Tamás: Broadband Bulletin Board. 1998 – 2009. Mixed media, dimensions variable.
Libera Zbigniew: Lego. Concentration. Camp. Ink print, plastic film. Dimensions variable.
Olyan témákra gondolhatunk itt, mint a társadalmi és művészeti utópiák sorsa, a kulturális emlékezet működésének kérdése, a kreativitás határai, a városi terek különféle célú használata, a művész szerepe és a politikumhoz való viszonya, stb. Ezek a kérdések nemegyszer különféle hatalmi viszonyok vonatkozásában jelennek meg, amelyek – különösen a mi geopolitikai környezetünkben, de nem kizárólag itt – gyakran explicit politikai színezetet kapnak.
Ennek egyik megnyilvánulási formája volt az elmúlt rendszer politikai hatalma által működtetett, kiterjedt cenzúra, amely akár egzisztenciális értelemben is meghatározta az 1989 előtt létrejött művek korabeli létezését, ma pedig közvetett módon hat arra, ahogy ezt a korszakot, illetve az akkoriban keletkezett műveket bemutatjuk és látjuk.
Ezek a mozgások ugyanakkor nem függetleníthetők a művészet nemzetközi színterétől, akár oly módon, hogy a művek az azzal való párbeszédben vagy éppen ellenében jönnek létre. Ennek talán legismertebb korszaka az ún. hidegháború kora, amikor az absztrakt művészetet a nyugati világ propagandájának eszközeként is felhasználta a politika, miközben például Magyarországon ugyanez történt a szocialista realizmussal, így a művészek ellenzéki szerepbe kényszerültek már azáltal is, hogy nonfiguratív művészetet muveltek.
A kiállításban a fenti tematikus szempont a legerősebb meghatározó elv; ennek megfelelően a múzeum gyűjteményének jól ismert darabjai helyett megpróbál újabbakat kiemelni és a közönség számára ismertté és népszerűvé tenni. Nagy számban szerepelnek olyan művek is, amelyeket az elmúlt időszakban vásárolt a múzeum, és így – múzeumi kontextusban – először ezen a kiállításon lesznek láthatók; részben magyar művészektől (mint például Csákány István, Kaszás Tamás, Kokesch Ádám, Nemes Csaba), részben a nemzetközi művészeti szcénában jól ismert alkotóktól (Harun Farocki, Zbigniew Libera, Simon Starling, Mladen Stilinovic, Goran Trbuljak).
A kiállításban a művek kontextusát nem elsősorban a keletkezésük idején velük párhuzamosan létrejött művek alkotják, hanem bizonyos tematikus vagy formai szempont kiemelése révén kerülnek az adott munkák egymás mellé. Ezek a párhuzamok első pillantásra néha banálisnak tűnnek, ám azt a célt szolgálják, hogy a művek a nézők számára új jelentések kiindulópontjaként szolgálhassanak (Ficzek Ferenc, Károlyi Zsigmond, Stanislav Kolíbal, Timm Ulrichs stb.).
A kiállítás arra tesz kísérletet, hogy kimenekítse a műveket a szigorúan vett, hagyományos művészettörténeti rendszerből, mely az összefüggéseknek és kapcsolódásoknak sokszor csak szűk részét képes megjeleníteni. Éppen ezért a kiállítás nagyban épít a néző aktív részvételére, aki saját személyes tapasztalatát és tudását használja a művek értelmezése során, miáltal sokkal személyesebb viszonyt alakíthat ki a tárgyakkal.