Nomád évek hosszú sorát tudhatja maga mögött J. Nagy András: a Magyarországon született, gyerekkorát Dél-Bronx-ban és Dél Brooklynban töltött fotós graffitikről készít felvételeket nyolc évesen, majd más kontinenseken készült fotói múlandó tereket, utcákat, parkokat, tömegközlekedési eszközökön utazókat, aluljárókat és ott áthaladókat éppúgy dokumentálnak, ahogy a terek poétikus pillanatait és az ott jelen lévők létének összefüggéseit és ellentmondásait is megmutatják.
A rideg városi terekben létező, a saját otthonukba visszahúzódni nem tudók vagy épp a kapitalizmust mozgásban tartani látszók sérülékenysége mellett J. Nagy fotói jelenlétük intenzitását s intenzív gesztusait úgy képesek megmutatni, hogy sok esetben a városi tér időn túli főszereplőiként, mitologikus alakokként vagy szinte megtestesült szellemekként jelennek meg.
E karakterek nem drámai, egyénített figurák – bár a jelen realitásában élők, akiknek megjelenítésére intimitás és átmenetiség egyaránt jellemző.
Ezáltal, s a periférikus tereknek a klasszikus avantgárd fotó strukturáltságára emlékeztető megoldásaival, s gyakran mellékesnek tűnő feliratokkal J. Nagy olyan elbeszélő formát hoz létre, amely által a néző is a helyzet részesévé válik, egy pillanatnyi, ugyanakkor időn átívelő városi lét megtapasztalójává is.