Molnár László 1941-ben született Gyöngyöspatán. Tíz éves korától kezdett rajzolni és festeni Szabolcska Péter festőművész-rajztanár irányítása mellett. Gimnáziumi érettségijét 1960-ban szerezte meg Gyöngyösön. A középiskola befejezése után Budapestre költözik és felvételizik a Magyar Képzőművészeti Főiskolára, melyet még két alkalommal megismétel, sikertelenül.
1960–1964 között a Csepel Vas- és Fémművekben dolgozik. Tagja lesz a Csepeli Képzőművészeti Szabadiskolának és a Vasutas Képzőművészeti Körnek. 1962-ben megismerkedik Molnár Sándor festőművésszel – az ő révén később Hamvas Béla íróval –, és bekapcsolódik a Zuglói Kör tevékenységébe, ennek szellemisége határozza meg további fejlődését.
1964 és 1986 között a Kartográfiai Vállalatnál dolgozik. 1967-ben először utazik Párizsba, később bejárja Európát, hogy elmélyítse ismereteit. 1980-tól tagja a MAOE-nak, 2003-tól a Magyar Festők Társaságának. 2004-ben visszaköltözik Gyöngyöspatára, azóta ott él és dolgozik.
Művészetében elvontan dolgoz fel szakrális témákat, kitüntetett figyelmet szentel Krisztus szenvedéstörténetének. Formailag a figuratív és nonfiguratív festészet összeegyeztethetőségére, átjárhatóságára törekszik. Eddig harminchárom egyéni tárlata volt, és számos csoportos bemutatkozáson vett részt. Kiállításunkon az utolsó két évtized szakrális munkáiból válogatunk.