FERi szereti: Varga Rita – Ophélia

A FERi szereti informális sorozat kimondottan egy munkát vagy szériát hív meg, melyet szeretne visszahozni a művészettörténeti emlékezetbe. Vagy azért, mert nem történt meg a feminista vagy női szempontú olvasata, vagy éppen azt szeretné elmélyíteni, megerősíteni.

A sorozatban a következő meghívott Varga Rita Ophélia projektje. A 2005 és 2010 között készült, külön is értelmezhető festmény és videó munkákból válogattunk.

Ophélia alakja azért is izgalmas terepe a feminista kritikának, mert megítélése és a megítélés előjele sokat változott, egyszerre egymásnak ellentmondó megfogalmazások is élnek.

Az elmúlt 400 évben a shakespeare-i nőalakok közül a legtöbbet ábrázolt és átdolgozott figura volt. Míg először kifejezetten a darab férfi szereplőinek viszonylatában értelmezték, később a közönség lett az értelmezés formálója, és csak ezután válhatott önálló kifejezővé. Lee Edwards (1979) találóan fogalmazta meg: „Hamlet történetét teljes mértékben megérthetjük Ohélia nélkül, de Ophéliának nincs története Hamlet nélkül”.

Évszázadokig a polarizált női sztereotíp ábrázolás mentén, az örület, hisztéria, erotomán szeszélyesség metaforája volt, a fehér, szűzes ruhában, virágkoszorúját vesztett (deflowering) kamaszlány, aki a halálba menekül. A patriarchális és férfi szempontú berendezkedés kritikája mentén nőtt ki a posztshakespeare-i értelmezésekből az erős, az elvárásokkal szembemenő, de legalább is korlátozott mozgástere ellen lázadó Ophélia figurája.

Varga Rita Ophélia projektje több szempontből azonosul ezekkel a szerepmodellekkel: a kitettséggel, a női mozgásteret szűkítő passzivitás elvárásformáival, hatalmi kiszolgáltatottsággal, szélsőséges esetben a nemi erőszakkal.