Anna Mark Budapesten tanult, a Képzőművészeti Főiskolán végzett, és az 1950-es évek Magyarországán arról álmodott, hogy festő szeretne lenni Párizsban. 1959-ben telepedett le a francia fővárosban. Láthatta és tapasztalhatta a huszadik századi kortárs művészetet, amit addig csak reprodukciókból ismert. A sok új élmény felszabadította, kísérletezni kezdett, kereste a saját művészi hangját.
Olajfestékkel dolgozott, bátran, nagy méretű képeket készített. Klasszikus értelemben vett festészeti munkássága kevesebb, mint száz képből áll, olajképei kevéssé ismertek. Magyarországon csak elvétve láthatott belőlük néhányat a közönség, az itt kiállításra kerülő darabok között vannak olyanok, amelyek most debütálnak.
A Magyarországon követett szürrealizmust, a narratíva adás kényszerét hátra hagyva az absztrakt kifejezésmód felé fordult, hiszen ami Budapesten tilos volt, azt szabad volt Párizsban. Olajfestményeire, ahogyan más munkáira, a szintén kiállításra kerülő reliefjeire is jellemző a líraiság és a konstrukció, és az elmaradhatatlan összetevő, a titokzatosság. Olajképei meglepőek, Klee, Ernst és Szentendre hangján szólnak, felizzó színeik részletgazdagságuk, finomságuk és törékenységük is vonzza a nézőt.
Árvai Mária