Poór Dorottya egyéni kiállítása kísérlet a képregény forma újragondolására, az abban megjelent rajzok térbeli installálására és önálló műként való értelmezésére. A Földi boszorkányok kiindulópontja a művész 2024-ben és idén, a megnyitó alkalmával megjelenő két zine-je, melyek feminista nézőpontú, rövid, autófikciós történetek gyűjteménye.
A most megjelenő More Witches az idősgondozást, a első veszteségélményeket, az intergenerációs kapcsolódásokat tematizálja és a gondoskodás hétköznapi eseményeibe enged betekintést, a Poórra jellemző érzékeny történetmeséléssel. Ugyanakkor ezek az őszinte és személyes indíttatású elbeszélések, miközben egy novella tömörségével ábrázolnak egy-egy nehéz, zavarbaejtő vagy kellemetlen helyzetet, ezt egy sajátos fekete humorral teszik, amely még átélhetőbbé teszi ezen helyzetek komplexitását.
Ahogy arra a cím is utal, a kiállítás és a zine-ek a láthatatlan (női) munkákat, az eltérő hátterű szereplők közötti találkozásokat, a közösségformálást és támogatást, a nők közötti szolidaridást hangsúlyozzák. Olyan “földi boszorkányokról” beszélnek, akik itt vannak közöttünk, velünk élnek és nekünk segítenek vagy épp mi segítünk nekik. A művek a boszorkány alakját – Silvia Federici elméletei alapján – egy feminista szempontból értelmezik újra, aki a boszorkányüldözéseket összekapcsolta az olyan női tudások és praxisok, mint a gyógyítás, bábaság stb. elnyomásával és kirekesztésével.
A zine-hez képest a kiállítás mint formátum lehetőséget ad a léptékváltásra; a képregény olvasás privát és lineáris folyamata nyilvános térbe és más idő dimenzióba kerül, így a történetek új formában, kiterjesztve másfajta olvasatokat kaphatnak. A nagyméretű, textilre készült tusrajzok egyszerre mozdulnak el a zine-től és bátorítanak arra, hogy újra és újra elmélyedjünk bennük.
Gadó Flóra