A három magyar és három külföldi résztvevő munkáin „valós” képeket, helyzeteket lehet látni, amelyek a környezetükből kiemelve (Szacsva y, Révész), a forgatás hatására (Kisseleva), egymás mellé állítva (Stracke), vagy mesterséges felépítésük révén (Aggtelek, Koronczi) saját életüket kezdik élni, műtárggyá válnak.
A képzőművészeti mozgóképek tartalmi és formai különbségei egyúttal a bemutatás módját is meghatározzák. Éppen ezért nem mindegy, hogy videókat moziban látunk, egy installáció részeként, vagy mint képeket a térben.
Bizonyos mértékben megfelelnek ennek a felosztásnak a lehetséges tartalmi-formai struktúrák: a narratív, melyben jelentősége van a videó elejének és végének; a figuratív vagy absztrakt képek, melyek környezetükkel összefüggésben működnek, és a jelenségek megfigyelése, (figuratív vagy elvont formában) a médiumon, tehát az elektronikus téren belül.
(Eike: Softmanipulations)