Folyamatok III. / Animáció

A Folyamatok kiállítás-sorozaton belül minden alkalommal egycsatornás műveket mutatunk be; tavalyi Valós kép téma után idén az animációkat választottuk.

Bár az animációt rengetegen művelik, mint önálló műfajt, mi ezúttal a képzőművészeti megközelítésre helyezzük a hangsúlyt. A bemutatott művészek munkássága sokrétű, az animációt bizonyos témák feldolgozására használják. Így az animációkban a művészek egyéni stratégiái tükröződnek, és gyakran a műfajban szokatlan megoldások keletkeznek.

A Folyamatok III. / Animáció kiállításon belül a műfaj határait feszegető spektrumot mutatunk be: 3D-szimulációtól, animált rajzon, elektronikus zajon és tervzajzszerű mozgáson keresztül a megmozduló fotóig.

A 90-es évek eleje óta jórészt Németországban élő Waliczky Tamás (50) animációkat, installációkat, számítógépes munkákat készít. Művei, bár virtuális tereket mutatnak, a valós, fizikai térben zajló mozgások, történések leképeződései.

A Marionett témája a mozg(at)ás, a testre ható, olykor összeadódó, máskor egymásnak feszülő, egymást kioltó erők. Ahhoz, hogy az emberi test mozogjon, illetve a marionett mások által mozgatva megelevenedjen, a minden pillanatban jelen lévő gravitációnak kell ellenszegülni. Ha a Föld vonzereje a legerősebb, a test összeesik. Ennek látványa az ember számára viszont már szuggesztív, drámai erővel hat, mely túlmutat a fizika törvényszerűségein is.

Yves Netzhammer (40) témája is gyakran az emberi test. A svájci művész videóinstallációkat, diavetítéseket, animációkat, rajzokat készít. Építészetet és vizuális dizájnt tanult; az igen erős absztrakció, mely szinte geometriai formákra redukálja a figurát és környezetét, nem véletlenül az építészeti tervezőprogramok steril világát idézi meg. Az alapszínek és alapformák között mozgó testek azonban abszurd interakciókba bonyolódnak egymással, szürreális jeleneteket létrehozva.

Elvarázsolt táj, jelen esetben egy város látképe elevenedik meg Gigi Scaria (37) művében is. Az indiai művész számos műfajban alkot. Felmutatott mintái az emberi életről és annak körülményeiről filozofikusak, ironikusak, ugyanakkor oldottak és humorosak.

Az absztrakció és a redukció egy másik lehetséges végpontjához közelít Komoróczky Tamás (46) videója. A Berlinben és Budapesten élő művészt az utóbbi időben a semmi filozofikus témája foglalkoztatja, melynek szuggesztív megfogalmazása a művész semmibe révedő morfolt portréja. A torzított képek alatt egy torzított hang az internetről letöltött amatőr verseket olvas fel.

Jóval hétköznapibbak a Szabó Eszter (30) által megjelenített embertípusok. Animációi tradicionális festészeti technikákra – jelen esetben az akvarellre – épülnek. Az érzékeny, precíz megfigyeléseket rögzítő festmények adaptálása a digitális technológia világába létrehoz egyfajta feszültséget, melyet a művész ügyesen aknáz ki; a manuális, elmosódott, szinte lírai hangulatú szín- és vonalrendszer találkozik a digitalizált, így tökéletesen ismétlődő gesztusokkal. Nem idegen tőle a humor és az irónia sem.

Teljes mértékben a technológiára épít Rosa Menkman holland VJ, aki a digitális technika pillanatnyi megcsúszásaira, hibáira vadászik, melyeket kiemelve eredeti környezetükből önálló jelekké, művekké alakít. A hibák részben véletlenek, részben szándékosan előidézettek. Rosa Menkman „gépi költészetnek”, illetve „digitális hibaművészetnek” nevezi munkáit.

Berg Andrea