A nyolcvanöt „KÖNYV”-lapot 1993 óta hurcolom magammal, először Indiában, Chennaiban kezdtem el a „Szél eredeté”-vel. 1996-ban Frankfurtban folytattam a „Hölderlin a Felhőjáróval”. 2003-ban a Duna Túrám alkalmával beavattam a Dunába, 2004-ben visszavittem magammal Indiába és Buddha párbeszédeit a lapokra írtam, mindezek fölé festettem önvalómból és környezetemből átszármazott kedves világom képeit. Igyekeztem kerekké tenni az egészet, akár egy mélytengeri leletet emeltem volna a világos levegőbe.
Természetesen mindez egyszerre jelenik meg. Valószinűleg Van Gogh sohasem számolta az ecset és a színek egymásrakerülésének számát, én most megszámoltam tevékeny időszakaimat és ezt egy Képfolyamba helyeztem és egyidejűvé tette más és más időben és környezetben létező tudatvilágom.
A dolog sajátossága és szépsége még az, hogy 1993-ban Indiában kezdtem el, és 2004-ben fejeztem be. Március 15-én beavattam valamennyi papírlapot a Bengáli Öböl tengervizében és megszárítottam a tuző napon. Így készültek al a „FOLYAMÚT KÖNYV avagy a REPÜLO LÁB 86″ buddhista felfogású lapjai. Ezek a lapok hozzám nőttek, mint az utazó praviszláv paphoz az ikonja, mint hozzám a folyók, folyókhoz a medrük és az uszadékfák, a halak, a növények, a madarak, a látható, de alig hallható idő folyamatos távozása.”
Swierkiewicz Róbert