A kék sakál
Egyszer egy sakál a város végén kòszált, s beesett egy hordòba, amiben indigòt erjesztettek.
Mivel felállni nem tudott, reggelre halottnak tetette magát, s úgy maradt.
A hordò gazdája kivette a hordòbòl, elvitte messzire és magára hagyta.
A sakál elment az erdőbe , s mivel kéknek látta magát, ìgy elmélkedett:
-Én vagyok a legnemesebb színű sakál.Miért ne hasznàlnám ki előkelő szìnemet?—Jòl megfontolt előre mindent, összehívta a sakálokat, s beszédet intézett hozzàjuk:
-Engem a magasztos erdei istenség az erdő minden virágának illatával fölszentelt az erdő királyává.
Lássátok gyönyörű színemet!
Mátòl kezdve ebben az erdőben csak az én jòváhagyásommal történhet minden!
Erre a sakálok leborultak az ő fenséges színe előtt, nyolc taggal érintve a földet.
Így szentesítették a kék sakál uralmát az összes erdei vadak fölött.
Kíséretét oroszlánokbòl, tigrisekből s más előkelőségekből toborozta.
A sakálokat pedig elűzte magátòl, szégyenkezett a saját fajtája miatt.
A sakálok megszégyenítve érezték magukat, de a legvénebb sakál vigasztalni kezdte őket:
-Ne érezzétek mellőzve magatokat,hogy ez a neveletlen így megvet bennünket,akik a teremtmények belsejét is ismeritek.El kell vesznie, én hozom rá a halált.
Hiszen a tigrisek meg a többiek csak a szinétől estek térdre.
Nem tudják ròla, hogy ő is csak sakál, ezért ismerik el királynak.
Hallgassatok rám:azt tegyétek,amit én mondok.Estére,a szandjha idején, az ő közelében nagy sakálordítást hallattok.Ezt meghallja, s mivel a természete kényszeríti, ő is hasonlòképpen ordít.
Mert:
Az ösztönt soha le nem vetkezed,
Amit a természet a vérbe olt.
Lehet bármilyen dúsgazdag az eb,
Megropogtatni jo a csont.
Hangjáròl a tigris megismeri,mindjárt szét is tépi.
Ahogy így elrendezték a dolgot, úgy is történt.Amint az meg van írva:
Számon tart bennünk erényt és hibát
Az ellenség, mert szüntelen figyel.
Valòsággal a veséinkbe lát,
S mint tűz az aszú-fát, úgy éget el.
Azért mondom én:
Ki nemzettségét könnyen elveti,
A sikerért egy más fajtához áll:
Hamar kiderül dolga s jaj neki,
Pòrul jár, mint a kékszőrű sakál.”
A Hasznos tanítások a Hitòpadésa meséiből cìmű könyvből