A korai, főleg 80-as évekből származó performansz fotóinak képi világa és mondandója nem illusztrálja a már ekkoriban is születő verseket, szövegeket, hanem azokkal egyenrangúak, saját, erőteljes, önálló világot teremtenek.
A ma már elfogadott, sőt divatos nőművészet fogalma valahol az ő munkásságával egyidejűleg jelenik meg Magyarországon, de különbözik a mára inkább jellemző fogalmi, teoretikus művészeti magatartástól.
Művei minden gáttól és gátlástól mentesen, „teljes szabadságban” születtek, ugyanakkor mégsem spontán és ösztönös módon, hanem a lét (az emberi és a női lét) lényegét és mélységét érintik meg gyakran brutálisnak tetsző, érzéki módokon, máskor metaforikus eszközökkel élve.
A korai performanszok és a hozzájuk kapcsolódó, azokat dokumentáló fotómunkái ugyanolyan tömörek és erőteljesek mint versei, melyekben a költői nyelv távolról sem valamiféle elvont líraiságot jelent.
A versekben használt, a hétköznapi életben trágárnak számító szavak magától értetődő módon működnek a (performanszait rögzítő nagyméretű fotóihoz hasonlóan) drámai mozzanatokban bővelkedő dalokban, versekben.
Ujj képzőművészeti munkái kizárólag fekete-fehér, általában nagyméretű fotókra, illetve mozgóképes művekre korlátozódnak. 1992 óta felhagyott e tevékenységével, azóta verseket és dalokat, valamint nem publikus szövegeket ír. A Csókolom együttes énekes dalszöveg szerzőjeként 1994-ben, 1995-ben, 2000-ben és 2006-ban publikálta zenei felvételeit.
A MissionArt Galéria 2012-ben egy budapesti és egy miskolci kiállításon mutatta be újra együtt a majd harminc évig szekrényben tárolt fotókat, kiegészítve a régi negatívokról készült újabb művekkel. E kiállításhoz jelent meg műveiről az első katalógus, valamint a Versek és dalok című kötet a MissionArt Galéria kiadásában.
Budapest Galériában most egy újabb összefoglaló tárlat nyílik Ujj műveiből, e kiállításra jelenik meg eddigi munkásságát teljességében bemutató ouvrekatalógus Oltai Kata és Várnagy Tibor tanulmányával a MissionArt Galéria kiadásában.