Fotómunkák a hetvenes évekből

Birkás Ákos festőművész 1975 és 1978 között kizárólag fotó-munkákat készített, ill. az ezekhez kapcsolódó szövegekkel foglalkozott. Ennek okait a kiállitásra megjelenő katalógusban publikált interjúban így foglalja össze:

„Festő voltam, szerettem a festészetet, tulajdonképpen ragaszkodtam is hozzá, de nem lehetett. A festészet a hatalom diskurzusához tartozó nyelvezet volt, ez volt a baj. Akármit mondott is az ember a festészet nyelvén, az valahogy az akkori politika – értelmiség párbeszéd része lett, egyszerűen azért, mert a kultúrpolitika akceptálta a festészetet, mint nyelvet. Márpedig úgy éreztem, hogy ebben a párbeszéd szövedékben minden hamissá válik. Igaz ugyan, hogy a 70-es évekre festőként sikerült magamat egy teljesen perifériális helyzetbe manőverezni, de még mindig éreznem kellett, hogy a képeim – tőlem függetlenül – bármikor felhasználhatókká válhatnak, hogy bele csúszhatnak a manipulált kommunikáció gusztustalan csatornarendszerébe. Így hát lassacskán beláttam, hogy a festészet helyett olyan nyelvet kellene használni, amit a hatalom képviselői nemcsak rosszallanak, de nem is értenek, mert eleve nem tekintik nyelvnek. Abban az időben az úgynevezett ”alternatív fotóhasználat” ilyen nem-nyelv volt. Persze a fotózás alkalmasabbnak is látszott azoknak az új problémáknak a megközelítésére, amikhez addigi festőmunkámban jutottam, alkalmasabbnak, mint a festés.”

Az eddig csak részben kiállított fotók, fotó-sorozatok jellegzetessége, hogy kifejezetten képzőművészeti fókuszú elképzeléseket jelenítenek meg, s elsősorban a festészetre, a festői képre, bizonyos klasszikus festészeti ideálokra és műfajokra ill. kiállítási formákra, s magára a múzeumra vonatkoznak és csak ezek kontextusában értelmezhetők. Az 1975-78 között készült fotók mellett a kiállitáson látható Birkás Ákos 1976-ban forgatott Tükröződés c. filmje is.