…függőleges…

Nádler István a hatvanas évek közepén indult neoavantgárd művészeti mozgalom egyik alapítója. A hetvenes évek elején geometrizáló hard edge stílusban alkotott, majd a következő évtizedben teljesen új alkotói módszert alakított ki: zenei hatásokra egy felszabadultabb, heterogén formavilágot épített fel. Figyelme a kilencvenes években a keleti filozófiák felé fordult: festményei tibeti szertartászenére és japán tradicionális dobzenére készültek.

Nádler István 2001-ben a Műcsarnokban rendezett nagyszabású egyéni tárlatot. Művészi útján az azóta eltelt években is konzekvensen haladt tovább. Jelen kiállítás a 2001 óta eltelt évek igen jelentős művészi fejlődését, radikális formai újításait mutatja be.

A tárlat két 2001-ben készült művel indul, valamint egy 1970-ben keletkezett, a függőleges irányt hangsúlyozó munkával, mely utalás Nádlernek a maihoz hasonlóan színes, mozgalmas korszakára. Kékkel és fehérrel kombinált fekete felületeiről teljesen eltűnt a szín, csak a széles ecsettel felvitt gesztus lírai, olykor játékos faktúrájára szorítkozik. 2005-től újra feltűntek a színek. Eleinte a kép alapját képező színmezők jelentek meg, majd a gesztusok is színesek lettek, és egy-egy szín helyett több árnyalat is megjelent egy festményen.

A kiállítás második felét – néhány 2005 és 2007 között készült mű után – teljesen új képek alkotják. Nádler ezeket a tárlat általa is alakított koncepciójának ismeretében és a kiállítótér beható tanulmányozása mellett készítette, kifejezetten a kiállításra.