A projekt különböző elméleti – többek között antropológiai és szociológiai – megközelítésekből, a szobrászattól a videóművészeten és performanszon keresztül a hely-specifikus installációkig számos médiumon keresztül vizsgálja tárgyát.
Szociális szürrealizmus
Többé nem az egyén az, aki eszelős, hanem a társadalmi berendezkedés, melynek az egyén a része. Kétségtelen, hogy a kollektív tudattalan fontosabb, többet mond, mint az egyének tudattalanjainak összessége.
A művész csupán egy csekély részt hasít ki a bőséges társadalmi párbeszédből, dekódolja, belenyúl, átalakítja és nyilvánossá teszi. A tudattalan személytelen özönének tiszta szerkesztése ez. Ki beszél? Felszólalni korunk egyik legnagyobb kihívása, de minek a nevében szólaljunk fel?
Hallucináció
A kapitalista társadalomban az egyén pszichológiai státusa a gyermekéhez vált hasonlóvá – ahogyan erre Jacques Lacan is rámutatott „object a” elméletében. A gyermek enni kér, mert szüksége van valamire: érzi, hogy éhes. Azonban mivel a nyelv által meghatározott – s ez elválasztja őt a valóságtól – csalódnia kell. Ekkor a szükséglet vággyá válik. Mit tesz ekkor a gyermek? Hallucinálni kezd. Hallucinálni kezdi vágya tárgyát. Képzeletbelivé teszi például anyja mellét, melyet ily módon azonnal birtokolhat. A hallucináció tehát a képpé változott vágyat reprezentálja, az emberi szükségletek legtisztább megjelenési formája ez a társadalomban, melyben a szükségletek, a kívánságok és a vágyak a mindennapi élet pillérei.
A művészet, mely elsősorban a világ létező viszonyait jeleníti meg, folyamatosan hallucinálja vágya tárgyait. Ezek a tárgyak lehetnek elvontak, szikrázóak, hétköznapiak, gyengédek, közvetettek vagy épp ellenkezőleg. Nem tudjuk leállítani a hallucinálást: identitásunk puszta projekcióvá vált, fekete lyukká, mely a vágyakozástól remeg.
A hallucináció a percepció átváltozása: nem létező víziók, tárgyak és hangok válnak valóságossá az egyén számára. A művészet az efféle kreatív hallucinálás eredménye, mely a művész és a közönség által megtapasztalt, megváltozott pszicho-perceptuális körülményekből származik.