A Globális válságok, lokális viszonyok című kiállítás olyan művészekre összpontosít, akik a kortárs művészetben a történetformát a politikai és társadalmi események megértésének és közvetítésének eszközeként használják.
Jelentős, hogy posztmodern elődeikkel ellentétben a Globális válságok, lokális viszonyok művészei sem a dokumentarista igazság eszméjét nem tekintik kritikájuk tárgyának, sem a tényeket nem hagyják el a mese kedvéért.
Inkább lehetővé teszik az egyének számára — akár saját maguk, akár alanyaik, akár közönségük —, hogy megkonstruálják a történelmi folyamatokban való egyedi részvételük történetét.