Gőbölyös Luca kiállítása

2000. március 21. – április 9.
MegnyitóOpening: 2000. március 21. 19:00

Göbölyös Luca: Összeesküvés


Az elülső kocsiban az utolsó feketemaszkos is felvette sötét búvárszemüvegét. Nem panaszkodhatunk, hogy nem egy nagyvárosban vagyunk. Alkonyatkor elindultam az Andrássy úton az Oktogon felé, a jobb oldali mellékutcában beduguló kocsisor mentén. A két hátsó autó ablakai körben be voltak sötétítve, utánuk jött egy rendőrségi mikrobusz, előtte egy átlagos, piros kisteherautó és még két személygépkocsi. Nem indultak el, bár a lámpa zöldre váltott. Valami kizökkent a nagyvárosi rutinból. Csak most vettem észre, hogy az első kocsikban ülők maszkot viselnek, fekete gyapjúmaszkot, kivágott szemmel.

Az Óbudai Társaskör Galériába meredek lépcső vezet le. Korábban a földszinti termen keresztül lehetett bejutni, ahol ebben az időben négyes csoportokban ülő emberek négyszögletes asztaloknál bridzseztek. Most már közvetlenül, egy külön lépcsőn lehet a bolthajtásos pincehelyiségbe jutni, melynek padlója a két középső íves lépcsőfok miatt üres termálmedencére emlékeztet. Göbölyös Luca kiállításának meghívóján egy fekete-fehér fotón meztelen idős hölgy látható. Szép test, de a látvány mégis megzavar, mert az általános ifjúságkultusz közepette nem vagyunk hozzászokva. Amikor kissé késve megérkeztem kb. ötven figyelmes látogató egy párnát állt körül, melyen egy világos vetített kép jelent meg. Áhítat vagy összeesküvés légkörét árasztotta a jelenet, ahogy a magnóból hallható megnyitó szövegre figyeltek.

Az összpontosítás nyilván nem volt véletlen, hiszen a művekben gondosan kidolgozott támpontokra lelt. Középen a videovetítő egy alvó idős asszony arcát mutatja. Lélegzése alig észrevehető, a vetítő ventillátora zúg, az elektronikus kép pedig mintha mindig önmagát fókuszálná. A galéria megemelt oldalán asztal áll, rajta friss piros almákkal, egy terítőn, melyre az öregasszony meztelen testének képét nyomtatták. Az ember az együttest először megpillantva nyel egyet, utána giccsesnek találja, majd akkor érti meg csak jobban, amikor a teret a másik falig végigmérte és a három átlátszó, műgyantára készült képet megvizsgálta. Két külön síkban több centiméter vastag rétegben fekete-fehér fóliákon az öreg és a fiatal női test torzói láthatók. Az első látásra klisészerűnek tűnő térbeli átfedések a valóságban működni kezdenek, a könnyedség hatályon kívül helyezi az időt, nem az öregedés válik láthatóvá, hanem a dolgok kétarcúsága.

A kiállítás mint egységes egész virtuozitása kézzelfogható. Természetesen továbbgondoljuk az öregedés folyamatát, melyet a gyümölcsök a kiállítás hetei alatt végigjárnak. A legkülönbözőbb variációkban látjuk az összekapcsolódó ellentétek motívumát, és egy mag felé közelítünk tapogatódzva, melyet kimondani vagy megmutatni nem lehet. A videotechnika az alvás nyugalmát mutatja, mivel a mozgókép nem mozdul, az átlátszó kép más képet mutat felszíne mögött, a kétdimenziós terítő és a négydimenziós gyümölcs-csendélet a megszokott érzékelést kérdőjelezi meg.

Ezzel már tettünk is egy lépést a megnyitók világában, alkalmunk nyílt arra, hogy a jelenlévők sűrűjén áttörve közelebb kerüljünk a művészekhez, a közönséghez, a művészethez és megismerjük őket. Így válik szemmel láthatóvá, hogy mindhármuknak közük van egymáshoz, egy idő után pedig a legkülönösebb dolgokat látjuk majd arról az oldalukról, melyen szégyentelen szabadsággal vágyak teljesülhetnek be. Így az autóban ülő békaemberek is más fényben jelennek meg.

Eike