Gaál József az eddigi Terra Figura és Persona Umbra ciklusok, a Transhuman Fetish és a Posthuman Idol sorozataiból válogatva új kontextusba helyezi bőrrel burkolt figuráit, hogy a rejtőzködő, egymást burkoló perszóna héjak, abronccsal, szájfékkel lefojtott érzelmek kitörve találkozhassanak.
Pedig az eszmék és téveszmék dogmaálarc rétegei mögül kiszabadíthatatlannak tűnnek a lelkek. A burkok töredezettek és málékonyak, de újabb fantazma képzetek termelődnek, újabb hamis kultuszok bénító szövedékké válnak. Teremtett panoptikum uralkodik a valóság felett – ha a tragikus groteszk kiforgató gesztusát nem érzékeli a néző, akkor már minden elveszett.
A torzító tükörkép provokáció, a túlzások által lelepleződik a hamis kép. A félelemtől megszabadulva szánalmas és esetlen figuráknak látjuk őket. Nevetséges bálványok, akik lelepleződnek és elveszítik hatalmukat.