Az egymásra tekintő szerelmesek a külvilág sövényein túli zárt kertben élnek. Oda vannak plántálva. Nemrég néhány ismerősöm szakításairól szálltak felém a hírek. Elmúlások, búcsúk, vádak, magány, haragvások, fájdalom. A szerelem gyűlöletté változik az igazságkereső elemzések utacskáin. Itt az ősz, hűvösödik, ha van gyújtó és gyújtós rá lehet gyújtani. Novemberi kertbe tehetek két levágott faágat, közel egymáshoz, átszúrva egymás tereit, mintha közük lenne egymáshoz. Megpróbálok nagyítólencséket rögzíteni rájuk. A vizsgálat beavatkozás. Veszélybe sodrom őket. A felnagyított részletek megpörkölődhetnek, ahogy korábbi önzetlen rácsodálkozások pusztítják el később a rajongást. (Szász György)
