Fátyol Viola 2013-ban kezdett el a Vámospércsi Népdalkör tagjaival dolgozni. A kezdetben résztvevő megfigyelés a közös munkával és az együtt töltött idővel párhuzamosan, kölcsönösen támogató, baráti kapcsolattá vált. A közös éneklések során a fiatal alkotó lassanként a csoport tagjává vált, nem csupán egyenruhát kapott és részt vehetett a fellépéseken, de személyes fejlődésében is támogató társakra talált.
Az élet könnyebb és nehezebb szakaszain, a szerelem ágas-bogas útvesztőjében való eligazodáshoz fontos támpontot jelentettek az idősebbek tapasztalatokon nyugvó tanácsai, személyes élettörténetei, valamint a népdalok sorai. Miként maguk az emberi kapcsolatok változtak, úgy alakult át az alkotói folyamat, ahol a képek készítője lassanként a képek résztvevőjévé is vált.
Az évek alatt formálódó, dokumentarista hagyományokból építkező fotósorozat, a kórus tagjainak mindennapjait megörökítő képek fokozatosan bővültek az újabb elemekkel. Az egyedi portrék az éneklés pillanataiban készültek, így nehezen dönthető el, hogy drámai vagy boldog érzéseket, netán egyhangúságot tükröznek-e, halotti portrékként, esetleg szentképekként értelmezzük-e őket. A munka végleges formáját a teljes képsorozattal és az összegyűjtött idézetekkel együtt, egy több fejezetre tagolódó fotókönyv formájában éri el.
A népdalkör közössége évekig tartó együttműködést és kollektív alkotást eredményezett, mely egyszerre emlékeztethet a társas együttlétekben, csoportokban rejlő erőre és arra, hogy az éneklés cselekvéssora feledteti a bánatot és megnyugvó örömmel tölt el.
Gellér Judit