[1] összeállt földdarab, nagyobb rög; [2] sírhalom
„Akkor már kinyílnak zártságaink, nyílásaink nedveiket kibocsájtják, nyitottságaink bezárulnak. A szilárd hab folyni kezd, meglazul. A szerkezet és a személytelen modell anyaga, váza, töltete, láncolat-összessége, kapcsolatszövevénye, a véges végtelen kocsonyás virágzó homálya forrni, lángolni kezd határfelületein és határfelületei alatt.”
[Juhász Ferenc]
A politikai hatalom és erőszak-monopóliuma egyre folytogatóbbá válik a kultúra, a szabad gondolkodás és a társadalmi cselekvés színterein. Vajon képesek vagyunk újjászületésre, új utópikus keretek kidolgozására? Visszanyerhetjük esztétikai és politikai autonómiánkat a történelem utáni hétköznapok során, vagy spektakuláris kultúraként, árnyékvilágként él már csak tovább a kollektivista érzelemvilág?
Az FKSE új tagjai a jelenkor társadalmi-politikai rendszereinek agresszív árnyékában a halál, a gyász és a belőle fakadó élet kérdéseire keresik a választ, sokan korábbi alkotásaikkal mutatkoznak be. A kiállítás a búcsúzástól a gyászfeldolgozáson keresztül vezet odáig, hogy a föld alatt végül mind közösséggé bomlunk.
Eltemetjük magunkat a kései kapitalizmus intézményes sírkertjében, mert tudjuk, hogy élet és művészet a föld alatt elkerülhetetlenül egymáséi lesznek. A feltámadás nem az égiek jussa, a megszabadulás nehéz munkáját az anyagban kell elvégezni.
A kiállító új tagok listája: Bácsi Benjámin, Bárány Lili, Bárdi Dominik, Borenich Dalma, Borenich Levente, Boruzs Boglárka, Csató Csenge, Csernovszky Júlia, Csoboth Dorka, Csököly Adél, Demeter Nóra Zsófia, Domokos Ferenc, Gáti Ráchel Réka, Horváth Anna, Jakabos Júlia, Keszegh Ágnes, Kuzma Eszter Júlia, Marosfalvi Marcell, Menyhért Juci, Petrucz Ágnes, Pilbák Petra, Sarfenstein Ditta, Székely Nadin, Teleki Emma, Tóth Fanni