Hamvas Béla a Karnevált 1948-1951 között írta, miközben sógora kertjét művelte, kiváltott földműves igazolvánnyal. Én 1951-ben születtem, a távoli Pusztaföldváron. 1974-ben költöztem Szentendrére, és az akkor rendkívül izgalmas szellemi és gyakorlati műhelyt jelentő Vajda Lajos Stúdió vonzáskörébe kerültem. Fiatal énemnek hihetetlen megtiszteltetést jelentett már csak látni is Barcsay Jenőt, Deim Pált. Erős irodalmi hatást Hamvas Béla Karnevál című regényétől kaptam. 1985-ben jelent meg. A pácban mindenki benne van – olvastam, és a regény, mint sorskatalógus felvillanyozott. Télen olvastam a könyvet, és felfedező utakat tettem az akkor még nagyon kieső Bükkös-patak mellett. Forrásra bukkantam, és a hó között, a jeges patakparton zölden burjánzó növények kisérték a forrást a befagyó patakba. Különös módon az akkoriban cseppet sem forgalmas Paprikabíró utcában (az utca végében egy kis közben állt a házunk) ködös napokon gondoltam: – itt járt előttem Hamvas Béla – a képzelet valósága metszette a valós idő valóságát. Később megtudtam, hogy Hamvas Béla Pirkék szomszédja volt a Málna utcában. Itt kavarognak, a falba simulnak ezek az árnyak. Itt tanultam meg, hogy a markáns, nagy tudású személyiségek – “a lélek ügynökei” egészen egyszerűen, közvetlenül lépnek elém, szólítanak meg. Előhívják belőlem azt az időnként rejtőzködő tudást, hogy (bárcsak) ne komolyan, hanem őszintén vegyem magam.
Almási Gertrud (1951-2021)